Reziliencia a lovasterápiában

A lovasterápia és a reziliencia (rugalmas ellenállóképesség) kapcsolata keveset kutatott, viszont a két terület összevetése a lovasterápia értékeire mutat rá. A lovak a rugalmas ellenállóképesség építésében remek tanítóink lehetnek, hiszen a velük való tanulás során szükségünk van arra, hogy megküzdési stratégiáinkat újra és újra elővegyük, kitartó és türelmes munka révén megismerjük, és megfelelően alkalmazzuk ahhoz, hogy kommunikációnk érthetővé váljon, és kéréseinket jól tudjuk megfogalmazni lovaink felé.

Mi is a reziliencia?

Reziliencia vagy más szóval rugalmas ellenállóképesség azt jelenti, hogy a személy sikeres alkalmazkodást mutat az őt érő kedvezőtlen hatásokkal szemben. Ez a fajta alkalmazkodóképesség a megküzdésünkben azt jelenti, hogy a lehető legrövidebb idő alatt újra visszatérünk a nyugalmi állapotunkra a stresszhelyzetet követően. Bár kérdéses, hogy a rezilienciát személyiségvonásnak vagy egy aktuális állapotnak tekinthetjük-e, ugyanakkor sokkal inkább az az álláspont az elfogadott a kutatások szerint, melyben a rezilienciát olyan védelmi tényezők összességének értelmezzük, amely a megfelelő alkalmazkodást segíti a személy számára.

A kérdés, hogy a lovasterápiából hogyan lesz rezilienciát építő terápiás forma, milyen tényezőkkel járul hozzá a megerősödéshez és a megküzdési eszközkészlet elsajátításához?

A lovasterápia rezilienciát erősítő tulajdonságai

Az alábbiakban néhány olyan terápiás jellegzetességet veszünk végig, amelyek a reziliencia megerősödését segítik.

A ménest szemlélve, a lovak viselkedését megfigyelve és megismerve tudjuk, hogy a ménes célja mindig a hatékony együttműködés és a legkevesebb energiát igénylő interakciók lebonyolítása, a túlélés. Az egymás közötti viszonyok rendezését a lehető legrövidebb idő alatt teszik meg, ezután pedig visszaállnak az eredeti nyugalmi állapotukba. Vajon mi is képesek vagyunk ilyen hamar visszarendeződni a nyugalomba? Akkor is, ha a mindennapjaink vagy egy találkozásunk nem a terv szerint alakul, ha váratlan hatások érnek? A ló megismerése során, a kapcsolatteremtésben nő a kitartás és annak az elfogadása, hogy mindaddig, amíg a lovunkkal való közös kommunikáció ki nem alakul, mindketten hibázunk, hibázhatunk. Sok türelmet és alkalmazkodást kíván a jó kapcsolat kialakítása, így szükségünk van arra, hogy a rosszul sikerült helyzeteinket elfogadással kezeljük és a lehetséges pozitív kimeneteleken dolgozzunk. A nehézséget jelentő helyzeteket felismerni a saját egyéni mércénkhez igazítottan szükséges, tehát az egyéni ellenálló- és alkalmazkodóképességünkön múlik, hogy milyen módon kezelünk egy kérdéses szituációt a lovunkkal.

Megfelelő ellenállóképesség esetén a nehéz helyzetekben fel tudjuk idézni a korábbi pozitív kimenetelű tapasztalatainkat. A lóval való kapcsolatban emlékezetes és szemléletes példáink lehetnek a velük való kellemes élményekről, ugyanakkor könnyen meglehet, hogy egy kevésbé jó kimenetelű helyzetben ezekre kevésbé tudunk visszaemlékezni. A terápiás térben (a terapeuta segítségével) felidézhetővé válnak azok a korábbi élmények, amikor sikeresen kommunikáltunk a lovaink felé, vagy feladatok, amelyekben sikerrel vittünk véghez lovunkkal együtt valamit.

Annak a megértése, hogy a lovak hogyan észlelik az embereket és hogyan lépnek kapcsolatba velünk, elősegítheti, hogy mentalizálni legyünk képesek őket. Ez azt jelenti, hogy a saját nézőpontunkból más nézőpontra váltani is képesek vagyunk. Így a helyzet reálisabb értelmezéséhez tudunk eljutni.

Mindaddig, amíg nincs meg a belső eszközkészletünk ahhoz, hogy hogyan álljunk vissza a nyugalom állapotára, amelyben jól vagyunk, tulajdonképpen megküzdeni sem könnyen tudunk egy nehézséget jelentő szituációval. A reziliens személy képes az őt ért helyzetben aktívvá válni, aktívan cselekvő és kereső, addig alakít és változtat helyzeteket, amíg abban megfelelően nem tud lenni. A lovasterápia abban különbözik más terápiás formáktól, hogy aktív, cselekvő módszer és éppen ezért rezilienciát építő, kialakító és megerősítő jegyekkel bír. Mit jelent ez?  Nemcsak beszámol a kliens a nehézségeiről, elakadásairól, hanem a lóval való úgynevezett meghívó helyzetekben az ezekkel a problémákkal való megküzdés is elindul. Az elsőként megjelenő érzelmi állapotok csupán kezdeti állomásai annak, hogy a személy milyen megküzdési potenciállal bír, hogyan viselkedik és érez számára nehéz, kihívást jelentő helyzetekben. Ez a kihívást jelentő helyzet egyénenként más és más lehet. Lehetséges, hogy valakinek a ló hátára felülni kihívás; van; akinek kézen átvezetni egy akadálypályán, van, akinek pedig az, hogy bármilyen kérést fogalmazzon meg a ló felé és ezt véghezvigye.

A legnehezebb érzéssel járó szituációkra pillanatfotóként tekinthetünk, hiszen azt érthetjük meg, hogy a belső erőforrásokkal mit kezd az illető illetve a környezetében meglévő hatások mit váltanak ki belőle (történetesen a ló reakciói). A cél a megfelelő alkalmazkodási folyamatok (fokozatos, megfelelő illeszkedés) által a korrektív irányba terelődés, tehát jó élmények szerzése a lóval, ló által. Itt jutunk el az erősségek megismeréséhez és alkalmazásához. A rugalmas ellenállóképesség a nyitottsággal, az események pozitív értelmezésének növelésével, optimizmussal, megfelelő önértékeléssel, barátságossággal, belső kontrollal növelhető. Ugyanakkor ez elképzelhetetlen rugalmas gondolkodás, megfelelő érzelemszabályozás, kötődési képesség nélkül. Amikor a lóval való tanulási helyzetekben újrapróbálkozunk és új lehetséges pozitív kimenetelű helyzetek kivitelezésén dolgozunk, akkor a megfelelő problémamegküzdést segítjük magunkban rögzülni. Minden egyes jó kimenetel esetén a lovunk megfelelő viselkedéses reakciója erősít meg bennünket és a helyes cselekedeteinket. Rezilienciánk épül és nő így, és az ehhez társuló eszközkészlet bővül azzal, hogy képesek vagyunk számunkra teljesen új és ismeretlen helyzetben újrapróbálkozni. Így van ez akkor is, ha az előzmények között több olyan élményünk volt, ahol nem a terveink szerint alakult a lóhoz intézett kérésünk.

A segítségkérés lehetősége a lovasterápiás helyzetben különösen fontos. A lovasterápia során nem csupán a lóval való interakció, hanem a terapeuta személye is a pozitív kimenetelű helyzeteket erősítheti és segítheti, és a jelenlétében megtapasztalható, hogy bizonyos szituációkban fontos lehet segítséget kérnünk és kapnunk is, és ez nem gyengeségnek címkézendő, hanem erőforrásnak, készségnek.

A ló pozitív, támogató jelzéseinek felismerése legalább olyan fontos, mint a negatív viselkedéses reakcióké, hiszen így növelhető a bennünk megjelenő örömérzet és fokozatosan így definiálható az, hogy miben erősödtünk meg, mivel tudjuk elérni a megfelelő kommunikációt a lovunkkal és ehhez hogyan jutottunk el.

A ló arcán megjelenő állapotok remekül jelzik ezt a komfortot, vagy éppen a diszkomfort állapotát. A fájdalom jelei, a mereven hátracsapott fülek, a szem körüli feszülés, a rágóizmok merevsége, kiszélesedő orrlyukak, beszorult farok a stressz viselkedéses jeleit mutatják. Míg egy laza, elengedett, örömteli állapotot jelezhetnek a laza, félig lecsukott szemek, lazán hátrafordított fülek, laza rágóizmok. Lansade és munkatársai megfigyelték, hogy a lovat finom, kellemes mozdulatokkal ápolva, hamarabb adnak nyugalmi fiziológiai válaszreakciókat, míg erőteljesebb ápolás közben gyakrabban viselik ezt megemelt nyakkal, tágra nyílt szemekkel, összehúzott ajkakkal, asszimmetrikus fültartással. Tehát akár egy ápolás közben végzett tevékenység során is megfigyelői lehetünk a saját és a ló állapotainak, és ebben is tudjuk gyakorolni annak a megfigyelését, hogy az egyensúly hogyan állítható újra helyre a kizökkenést követően.

Az eddig említett szempontok a saját érzéseinkért, cselekedeteinkért, gondolatainkért való felelősségvállalást és felismerést és az ellenállóképességünket fejlesztik. A reziliencia növelhető és gyakorolható és ebben lovaink kiváló társaink. Az, hogy életkoronként milyen adottságok és készségek erősíthetőek ehhez, a folytatásban olvashatjuk.

Forrás: Enhanced Understanding of Horse–Human Interactions to Optimize Welfare, Katrina Merkies, 2021