Az emberek pszichológiailag arra vannak „huzalozva”, hogy kapcsolatokat teremtsenek, akárcsak a lovak természetüknél fogva, hiszen ménesben élő állatokról van szó, akiknek a szociális kapcsolataik, kötődéseik kialakulása jelenti a biztonságot, a létfenntartás nélkülözhetetlen részét.

Sokszor tapasztalom, hogy amikor valakinek az életében nehézségei vannak a kapcsolatteremtéssel, kezdeményezéssel, vagy mások közeledésének a fogadásával (nincsenek barátai, talán még sohasem volt párkapcsolata), akkor a lóval való kapcsolatteremtés is gátlás alá kerül, itt is hiányzik a kezdeményezés készsége. „Mi van, ha nem akar velem lenni?” „Talán, ha szeretne, idejönne.” „Nincs most kedve hozzám.” „Félek elmegy, ha odamegyek.” „Mi van, ha nem csinálom jól, nem tudom, mit kell mondani.” Ezekben a hívóhelyzetekben a lóval dolgozó személyek a lóban hamar képesek azt a másik felet látni, akit megszólítani, megismerni, aki mellett transzparensnek (láthatónak) lennie igen nehéz.

Hogy miért?
A teljességi igénye nélkül, talán mert ez az ismeretlen helyzet szorongást vált ki, talán mert sebezhetővé tesz, és az esetleges hibázás lehetősége a kezdeményezést öli meg elsőként. Amikor az adott személy közeledni próbál a választott lóhoz, akkor sok esetben azt tudjuk lelassítva megnézni, amit az élet más helyzeteiben nem tud meghallani az illető, esetlegesen csak elszenvedője annak, hogy sem kezdeményező féllé nem tud válni, sem a környezete nyitottságára befogadóvá válni. A lovakhoz való kapcsolódás bekapcsolhatja ugyanazokat a félelmeket, amelyek részei a hétköznapi kapcsolatainknak, emögött sokszor csökkentértékűség, szégyen, vagy alkalmatlanság érzés állhat.

Itt jön az a kérdés, hogy ezután mi történik, történhet a lóval való helyzetben? Néha elég erre ránézni és felismerni, megismerni ezt a sok félelmet, gátlást, amely eddig nem volt tudatos, a lóval megélt pillanatban viszont lelassítható, pillanat-fotózható és ezáltal megérthető az érzés, hogy mi történik velem, és közben mi történik a másik féllel? Mindezt tenni egy olyan biztonságos közegben, mint egy ló társaságában, meleg, elfogadó közeget biztosíthat a helyzet résztvevőjének annak ellenére, hogy nem könnyű szembenézni a félelmeivel.

Egy másik kínálkozó út pedig odamenni, megközelíteni, megérinteni a lovat, kapcsolódni hozzá. Felülírni annak a félelmét kellemes élményekkel, hogy a közeledés csalódással járhat, és megtapasztalni mégis, hogy anélkül megközelíthető, hogy ez negatív következményekkel járna. Sőt. Ha ez a kezdeményezés azzal zárul, hogy lovunk nemcsakhogy fogadja a közeledést, de abba kellemesen belehelyezkedik, akkor ebben töltődni, tapasztalatot szerezni, az intimitást (közelséget) megtapasztalni egy egészen új fejezetet jelenthet a kapcsolódási készségünk, bízni tudásunk történetében. ???